Zsombori Gabriella

Nevem Zsombori Gabriella, Szépvízen élek, Csíkszeredában dolgozok, Péternek és Annának vagyok az édesanyja.
Gyönyörű gyerekkorom volt, mivel mind a két dolgot, amit nagyon szeretek
csinálhattam. Sízhettem és matekezhettem. Az óvodában nagycsoportban válsztottak ki
sízni, mert jó magas voltam (azóta sem tudom, hogy ez miért kiválasztási kritérium
alpesi sízésre ). A száraz edzésekért nem voltam túlzottan oda, viszont azóta
imádom a sízést, amióta először lécre álltam.
A matematikával ez egy kicsit másképp alakult. Már ötévesen megtanított édesapám
összeadni, kivonni, szorozni és odatett, hogy négy jegyű számot négy jegyű számmal
szorozzak. Minden nap el kellett végezzek négy ilyen szorzást. Ennek a totális
agymosásnak – azóta sem tudok rendesen fejben számolni, sokszor kell használjam a
papírt, ceruzát és az ujjaimat – a rendszeres munkára való szoktatás volt a fő
célja és körülbelül 3. osztályig utáltam is az egészet tiszta szívemből. Aztán
felfedeztem a Matematikai Lapokat. Apám buzgón járatta a Gazeta Matematică-vel
együtt, és én alig vártam, hogy kézhez kaphassam hónapról hónapra, megoldhassam a
kitűzött feladatokat és szépen leírhassam. Az elküldéssel voltak nagyobb gondok:
sokszor a borítékban maradtak a megoldott feladatok hónapokig.
És így teltek gyerekkorom évei, versenyszerűen síztem és oldottam a Matek Lapos
feladatokat. Azért matekversenyekre is eljárogattam már az első perctől, és nagyon
élveztem. Emlékszem, hogy 4. osztályban voltam az első matekversenyen, ahol a
legnehezebb feladatot – farmos feladat volt sok állat lábbal és fejjel –
egyenletrendszerrel oldottam meg és a tanító nénik nem tudták kijavítani, matek
tanárt kellett hívjanak segítségül. Ekkor rendült meg legelőször a bizalmam a
pedagógusokban
Mivel a matekversenyek mindig a síszezonban voltak, sokszor volt nehéz
összeegyeztetni a két versenynaptárt. Emlékszem, hogy kétszer is kellett olyan
döntést hozzak, hogy most akkor matek országosra megyek, vagy a legrangosabb
olaszországi gyerekversenyre a síválogatottal. Egyik évben Olaszországot
választottam, a versenyt hirtelen hóolvadás miatt lefújták és minket Budapestről
(odáig jutottunk el) hazatereltek, közben meg elúszott a matek országos.
De volt olyan év is, hogy országos bajnok lettem óriásműlesíklásban, felültem a
vonatra, hazamentem a másnap megrendezendő megyei matek tantárgyversenyre,
megnyertem, délután ismét felültem a vonatra, vissza Predeálra, és másnap országos
bajnok lettem műlesíklásban. Erre olyan jó volt visszagondolni, amikor hónapokig
gipszben volt a lábam lábujjhegytől combközépig, közben pedig elmentem a matek
megyeire, de ott sem jutottam tovább
Életem egyik fénypontja, hogy 9. osztályban megismertem Csapó Hajnalkát és András
Szilárdot. Két fantasztikus emberről van szó, akik minőségileg rengeteget
javítottak az életemen, és mindig is megtisztelve fogom érezni magam, hogy a
barátaimnak mondhatom őket. Szilárdot – aki akkor még diák volt a Márton Áron
Gimnáziumban – az általa tartott matekköröknek köszönhetően volt szerencsém
megismerni, Hajnival pedig együtt járogattunk matekversenyekre. Szilárd egy
teljesen új világot tárt fel előttem, előttünk, megmutatta, hogy mit jelent igazán
szeretni és művelni a matematikát. Az edzőtáborok miatt sok matek körről
lemaradtam, de annál nagyobb élmény volt, amikor egyre végre eljutottam.
Erdős Pálról mondták, hogy az épület kapusával – ahová éppen bement – is cikket
írt. Szilárd is pont ezt csinálta. Ahol éppen tartózkodott – lehetett az
Csíkszereda, Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Kolozsvár vagy éppen a vonat
Câmpulung Muscel fele – diákokkal, tanárokkal dolgozott együtt, próbálta belőlük a
legjobbat kihozni.
Matekkörökön, matekversenyeken, – és itt kiemelt szerepet kap a Nemzetközi Magyar
Matematikaverseny – valamint Szilárd lakásán matekezve érezhette az ember
leginkább, hogy jó helyen tartózkodik, olyan emberek között lehet, akik sok
szempontból pont olyanok mint ő, nem hiába voltak ezek életre szóló barátságok
kötődésének helyszínei.
Amiután átestem az űrhajós, orvosos, rendőr nénis, kukás autós fázison, körülbelül
4. osztályos korom óta matektanár szerettem volna lenni. Úgyhogy ez adott volt,
kilépni nem lehetett belőle Középiskolában több tudományos ülésszak alkalmával -
ahol mindig jelentkeztem valamilyen dolgozattal – kaptam tanároktól karrier
tippeket. Gondolkoztál a tanári pályán? Nagyon jó előadó vagy. Én meg örvendtem,
hogy tetszett nekik a produkcióm és gondoltam, ha még ők is azt mondják, csak nem
lennék olyan túl rossz tanárnak.
Aztán matematikát végeztem Kolozsváron. Tanított Szilárd, Hajnival szobatársak
lettünk egy darabig a bentlakásban, szóval szép évek voltak. Szilárdtól pedig
természetesen Kolozsváron sem lehetett “megszabadulni”. Egyfolytában munkát adott.
Bevont minket tankönyvek írásába, matekversenyek feladatainak megszerkesztésébe,
illetve verseny utáni kijavításába és még az első munkahelyemet is Szilárd
ajánlotta nekem.
Amúgy dolgoztam két évet óraadó tanárként a Babeș-Bolyai Tudományegyetem közgáz
karán, szerkesztője voltam három évig a MatLap-nak (a Matematikai Lapok utódja),
aztán hazakerültem Csíkszeredába és azóta a Sapientia – Erdélyi Magyar
Tudományegyetemen tanítok. Gyönyörű családom van, kiköltöztünk falura, zajlik az
élet. Amúgy a férjem is – akiből azóta informatikus mérnök lett – “kapott”
Szilárdból annak idején.
Amit meg felnőttként, tanárként, szülőként próbál csinálni az ember, továbbadni
legalább egy töredékét annak, amit annak idején ő is kapott. Activ 8 Abana 1 pc