Nevem Miklós Bálint és egy pár hónapja védtem meg doktori disszertációmat a Svájci Szövetségi Műszaki Egyetemen, az ETH Zürichen. Kicsivel több, mint tíz évvel ezelőtt én is gyakran ott voltam matekkörökön és matektáborokon. Annak idején nem tudatosult bennem, de ezek az intenzív matekhetek az egyik legjobb felkészülést jelentettek a mostani kutatói munkámra. És nem azért mert valami fontos mértani tételt vagy titkos matek trükköt tanultunk, hanem azért mert egy hétig nagyjából semmi mással nem foglalkoztunk, mint próbálni megoldani nehéz feladatokat… és igazából ez az, ami egyetemi kutatáson történik… a legintelligensebb diákok és professzorok is Stanfordtól MIT-n keresztül Tokyoig gyakran hetekig, vagy akár hónapokig kínoznak bizonyos problémákat, olykor sikeresen, olykor kevésbé sikeresen. Hogy mitől lesz valaki sikeres kutatói vagy más műszaki területen azt nehéz megmondani… de az biztos, hogy kifinomult matematikai gondolkozás sokat segít. És számomra is sokat segített, noha én nem matematikus vagyok, tanulmányaim és kutatásom inkább a számítástechnika területéhez tartoznak. Ami talán még inkább érdekes számomra az, hogy sok kollégám számítástechnika és más kevésbé műszaki területekről (mint közgazdaság, management tanácsadás) meglepően hasonló választ ad arra a kérdésre, hogy mi az a terület, amire az iskola és tanulmányok alatt érdemesebb lett volna több hangsúlyt fektetni. A leggyakrabban elhangzott válasz a matematika, az absztrakt gondolkozásmód és problémamegoldás… Ennek a tapasztalatnak a fényében nagyon örvendek, hogy annak idején lehetőségem volt részt venni ilyen matektáborokon és remélem a mostani és a jövendő kíváncsi diákoknak is lesz hasonló lehetőségük. És remélem, hogy lesznek hasonló tanárok, akik felcsigázzák érdeklődésüket és biztosítanak olyan körülményeket, ahol a diákok jól érzik magukat és felfedezik a matematikai gondolkozás mélyebb titkait.
Üdvözlettel a finom napsütéses Honduraszból, Bálint