Figyelemmel kísérve az utóbbi években az állam költségvetési politikáját, az oktatásra, művelődésre, egészségügyre szánt összegeket, valamint ugyanezekben az ágazatokban a múlt örökségeit – nem lehetünk bizakodóak.
Csodálkozunk, hogy tehetséges fiataljaink közül sokan már a középfokú képzést is külföldön kezdik el? És azon, hogy a külföldön tanulók elenyésző százaléka tér haza? Mindazoknak, akiknek beosztása, hivatása, foglalkozása megengedi – kötelessége a cselekvés.Nem elegendőek a szólamok a hazafiságról, a nép iránti elkötelezettségről.
Iskolánk, a Báthory István Líceum igazgatósága cselekvően elemezve a helyzetet, a következőket próbálta és próbálja megvalósítani:
1. Az okatatási feltételek közelítsék meg a Magyarországon már megvalósított feltételeket. A sok utánajárás eredményeként megteremtettük a feltételeket ahhoz, hogy az 1994/1995-ös tanévben felszerelhessük a második számítástechnikai laboratóriumunkat megfelelő színvonalú gépekkel. Így minden tanulónk önállóan dolgozhat egy-egy számítógépen.
2. Biztosítsunk az itthontanulás érdekében minél több nem állami ösztöndíjat diákjainknak, hiszen a mindenféle címen kapható állami ösztöndíjak száma nem éri el tanulóink létszámának (1208) a 0,3 százalékát. Ígéreteink vannak a Bécsi Szent István Egylettől 16, a Freiburgi Magyar Körtől 2 ilyen ösztöndíjra az 1994/1995-ös tanévre, diákoként kb. havi 35 DM értékben. Tovább keressük segítőinket ilyen irányban.
3. Legyen a vidékről Kolozsvárra érkező, anyanyelvükön tanulni vágyó magyar diákoknak megfelelő bentlakása. A kolozsvári iskolák nagy gondja a vidéki tanulók megfelelő elszállásolása, étkeztetése, mert évszázados iskoláink bentlakásait nem sikerült visszaszerezni. (Szórványban is él a nemzet! – A 20 éves Teodidaktos Humanitárius Alapítvány és a 15 éves Lyceum Alapítvány Emlékkönyve alapján)
A Teodidaktos Humanitárius Alapítvány bejegyeztetése és lánykollégiumának létrehozása (Részlet a Szórványban is él a nemzet! – A 20 éves Teodidaktos Humanitárius Alapítvány és a 15 éves Lyceum Alapítvány Emlékkönyvből)