Róth Ágoston

1995–1999 között, mint a székelyudvarhelyi „Tamási Áron” Elméleti Líceum matematika-fizika szakos diákja örömmel hallgattam András Szilárd (akkoriban, mint a „Babeș-Bolyai” Tudományegyetem egyik hallgatója) által tartott szakkörök széleskörű témáit. Előadásai olyan területeket is felöleltek, amelyek vagy egyáltalán, vagy felületesen voltak érintve az akkori és talán a mostani tankönyvek által is. Ilyenek voltak a következők:

• számelméleti problémák (oszthatóság, kongruenciák, kongruencia-egyenletrendszerek, additív és multiplikatív számelméleti függvények elméleti háttere és felhasználási lehetőségei, prímszámokkal kapcsolatos feladatok, diofantoszi egyenletek);
• egész- valamint törtrészektől függő azonosságok;
• skatulyaelven alapuló feladatok;
• színezési, vágási és lefedési problémák;
• véges állapotterű játszmák;
• valószínűség-számítás;
• diszkrét matematika és kombinatorika;
• mértani hellyel és szerkesztésekkel kapcsolatos problémák;
• mértani és függvénytani egyenlőtlenségek;
• vektoriálisan megoldható mértani feladatok;
• bonyolult síkbeli mértanfeladatok megoldásának leegyszerűsítése a térbe való kilépéssel;
• monoidokkal, csoportokkal, testekkel és izomorfizmusokkal kapcsolatos algebrai feladatok;
• Helly-tételére visszavezethető mértani- és halmazokkal kapcsolatos feladatok;
• lineáris rekurziók megoldása;
• sorozatok konvergenciája, határértékek, határozott integrálok és primitívek meghatározása;
• és még sok más.

A fenn felsorolt témák nem egyetlen előadáson kerültek terítékre, hanem egy jól felépített, általunk követhető és izgalmas előadássorozaton belül olyan szenvedéllyel voltak elmagyarázva, ami rám, a szakkörön résztvevő évfolyamtársaimra, valamint az előadásokat látogató más városok diákjaira is nagy hatással volt:

• Lukács Andor (5/6/7/8. NMMV[1] – dicséret/3. díj/dicséret/dicséret, „Tamási Áron” Elméleti Líceum, Székelyudvarhely);
• Szilágyi Géza Zsolt (7/8. NMMV – dicséret/dicséret, „Tamási Áron” Elméleti Líceum, Székelyudvarhely)
• Szőcs Zoltán (5/6/7/8. NMMV – 2. díj/3. díj/3. díj/dicséret, „Márton Áron” Gimnázium, Csíkszereda);
• Zsombori Vilmos (6/7/8. NMMV – dicséret/2. díj/dicséret, „Márton Áron” Gimnázium, Csíkszereda)
• Cseke Botond (7/8. NMMV – dicséret/dicséret, „Márton Áron” Gimnázium, Csíkszereda);
• Demeter Albert (7/8/9. NMMV – 1. díj/2. díj/1. díj, „Orbán Balázs” Elméleti Líceum, Székelykeresztúr);
• Hegyi Géza (8. NMMV – dicséret, „Márton Áron” Gimnázium, Csíkszereda);

Sokan Szilárdnak köszönhetjük, hogy komolyabban kezdett érdekelni minket és érlelődni bennünk a „matematika”, akárcsak az is, hogy esetlegesen helyezést vagy különdíjat értünk el a megyei, az országos, a különböző előválogatókon, illetve a nemzetközi magyar matematika versenyeken.

Mi több, nem csak a mi korosztályunk vall így, hanem a Szilárdnál egy évvel fiatalabb Kristály Sándor[2] is, aki mostanra számos nemzetközi, magas impakt faktorú szakfolyóiratban ért el kiváló eredményeket, és aki pillanatnyilag a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai-ösztöndíjasa.

A szakkörökön fokozatosan kialakult egészséges versenyszellem mellett megtanultunk egyénileg és csoportokban is megküzdeni az egyes feladatokkal. Ugyanakkor egy-egy önmagát nehezen adó feladat esetén kiváló motivációs tényezőként minősült a székelyudvarhelyi Gondűző étterembe szóló – a feladat nehézségi fokának megfelelő – egyszeri, vagy akár többszöri meghívás.

Ezeken a matekkörökön sok más versenyen/olimpián, matematikai szaklapban (MatLap, KöMaL), és külföldi példatárban (pl. Róka Sándor: 1500 feladat az elemi matematika köréből) kitűzött feladat megoldására is sor került, tükrözve Szilárdnak e szakkörökbe vetett komolyságát, energiáját és velünk kapcsolatos célját.

Meggyőződésem, hogy igaz William Arthur Ward állítása[3] mely szerint a közepes tanár beszél, a jó tanár magyaráz, a kiváló tanár bizonyít, míg a nagyszerű tanár inspirál. Szilárd inspiráló hatása nélkül nem felvételiztem volna a „Babeș-Bolyai” Tudományegyetem Matematika-Informatika szakára, nem folytattam volna tanulmányaimat a Számítógépes Matematika mesteri szakkal, és végül nem iratkoztam volna be, valamint nem védtem volna meg az Egzakt tudományok/Informatika területén a doktori tézisemet. Nyilván ezen eredményeim eléréséhez mások hatása és egyéni hozzájárulásom is szükséges volt, viszont a matematikán belüli munkához szükséges hóbortos, szórakozott, „a külvilág nem létezik” típusú kedvet, a szorgalmat, a türelmet, az „affinitást”, a kitartást, a makacsságot, és egy gazdag ötlettár felhasználását mindenképpen Szilárdnak köszönhetem.

A közös, időnként estékbe nyúló erőfeszítések mellett nevettünk, élcelődtünk, ugrattuk és barátként ismerhettük meg egymást.

Remélem, kapcsolatunk nem szakad meg, és lesznek még közös problémák, amiket megvitathatunk.