Tisztelt Simple.X egyesület!
A kezdeményezést nagyon jó ötletnek tartom, és köszönöm, hogy engem is megkerestek, mint egykori matekost. Nagyon szívesen emlékszem vissza a matekozós időszakra, bár egyáltalán nem ezen a pályán maradtam. Viszont mostanában rengeteget beszéltünk volt évfolyamtársainkkal a régis sulis éveinkről, és bennem többször is megfogalmazódott, hogy akkor mennyire hiányzott egy ilyen jellegű program, legalábbis az én iskolámból.
Próbálom leírni a tanulmányaim, eredményeim, és a véleményem, bár attól félek nem lesz rövid. 
Nevem Oláh-Gál Boróka, 1984-ben születtem Csíkszeredában.
1991-1999: Nagy Imre Ált.Iskola, Csíkszereda
1999-2003: Márton Áron Gimnázium, Csíkszereda, mat.-inf. osztály
(ebből egyéves csereprogramon vettem részt, 2001-2002 Ferfinand Sauerbruch Gymnasium, Grossröhrsdorf, Németország)
2004-2008: Képzőművészeti és Formatervező Egyetem, Kolozsvár, divattervezés (oklevél)
2008 óta fiatal vállalkozóként és egyetemi évfolyamtársammal közös márkánk (Lu’Lu’Ah www.lulu-ah.com) tervezőjeként dolgozom.
Eredményeim:
2004, 2005 : Zrínyi Ilona Matematikaverseny, megyei 3. ill. 1.ső helyezés, részvétel az országos szakaszon
2008: Vályi Gyula Matematikaverseny 3.díj
Határtalan Tantárgyverseny, matematika: 1.díj
Megyei Matematika Olimpiász: 1.díj, részvétel az országos szakaszon
2009: Radó Ferenc Matematikaverseny: 1.díj
és egy kisebb, de érdekes eredmény: németországi csereévem alatt az ottani körzeti olimpiászon is részt vehettem, ahol 3.helyezést értem el (2001).
Személyes hozzáfűznivalóm:
A matematikát első osztálytól nagyon szerettem, első eredményeimet a Zrínyi Ilona versenyen értem el, ekkor fogalmazódott meg szüleimben és tanítónénimben is, hogy esetleg versenyszinten is fogalkozzak ezzel. A kedvencem a mértan volt, és ezt sokkal jobban ment versenyeken is.
Ennek ellenére általános iskolámban nem volt matekkör, és pontosan emlékszem matektanárnőm szavaira, miszerint ő nem híve a versenynek, és nem fog órán kívül foglalkozni velem. 7.dik osztálytól jártam a József Attila iskola matekkörére, amit Veress Emő vezetett, és ami hatására 8.dik osztályban értem el a legtöbb eredményt. De lehet, hogy az ok-okozati összefüggések csak az én fejemben léteztek, és nem a matekkörnek tudhatók be.
Annyiban biztos vagyok, hogy egy ideig nem akartam 9.dik osztályba matematika-informatika szakra jelentkezni, egyszerűen nem jelentett élvezetet a matek, viszont racionális szempontból okos döntésnek tűnt, hiszen ez volt a legerősebb osztály. Nagyon szerettem a 9-12.es anyagot, és matektanárnőmet, Szatmári Máriát, de matekköre Csapó Hajnalkához jártam, aki akkor általános iskolás diákokat készített vesenyekre, a Márton Áronban. Számomra már 9.dik osztály elején világossá vált, hogy óriási a lemaradásom, a 7.dikes diákok többet tudtak, mint én, és bár jártam még versenyekre, nem hozott sikerélményt, és nem is volt bennem elég akarat, hogy behozzam lemaradásom. Ami egy tehetséggondozó program fontos hozadéke lehet, az pont a motiváció, hiszen kamaszként nehéz minden szabadidőt egy cél érdekében feláldozni.
Számomra a sikerélményt egy egészen új terület, a divattervezés hozta meg: ezért – igaz már felnőtt fejjel- hajlandó voltam és vagyok minden szabad percem és energiám befektetni csupán mert szeretem, amit csinálok.
Amiért jó lett volna, ha már az én időmben létezik tehetséggondozó program: iskolás korban könnyű összetéveszteni a szorgalmas tanulót a tehetségessel. Én a mai napig nem tudom magam behatárolni, hiszen senki nem mondta, hogy bennem lenne olyan fajta tehetség amit érdemes fejleszteni. Lehet nem is volt, de fejletlen maradt. A motivációt már említettem, gondolom egy gyerek sem éli át szívesen, vagy tudatosan azt, hogy 4.dikes korától a karrierjét építgesse. Ez is fontos szempont volt abban a döntésben, hogy NEM a matematikát választottam: a versenyzésben azt láttam, hogy mindig csak a cél a fontos, nem a megtett út, és ez egy olyan dolog, ami mindig frusztrációt és elégedetlenséget szül egy gyerekben. Szerintem egy tizenévest úgy kell tanítani, hogy értse, ez most is szép, fontos, érdekes, hogy nem (csak) a győzelem a lényeg, hanem hogy a matematika (más tudomány) összefüggéseit megértsék, még ha más pályára is mennek majd, tehát konkrét cél nélkül matekozni (dolgozni bármin): ez a legfőbb feltétele, hogy a diákból kihozzák a kreativitást! Ezt igazán a művészeti oktatásban csinálják jól. Persze a tehetséggondozó programok fel kell ismerjék, hogy a különböző személyiségű gyerekeknek máshol van az indítógombjuk, egyeseket ugyanaz a stressz elbátortalanít, másokat motivál.
Magára a versengésre, a versenyre, győzelemre nevelést, úgy gondolom, jól képviselik a csíkszeredai tanárok: rengeteg diák került ki a sulikból, akik szuperül teljesítenek.
Mivel gazdagodtam én a matekozás, matekversenyek alatt? Elsősorban a matematikával, amit elfogultan szeretek minden tudományág közül. Örülök, ha képes vagyok megérteni egy tudományos magyarázatot, és keresem is ezeket.
Másrészt megtanított dolgozni egy célért, küzdeni és áldozatot hozni. Ugyanakkor megtanított tisztelni a pici részeredményeket is, amik lehet, hogy jelentéktelenek, de sokszor vezetnek a legnagyobb elméletekhez.
Megtanított a versenyre: boldogulni stresszhelyzetben, felmérni, hogy képes vagyok-e megoldani egy feladatot, sőt már a feladat közben tudni, hogy helyesen oldom-e vagy nem. Előre tudni, hogy elég-e a győzelemhez vagy nem. Azt hiszem, ezt mindennap felhasználom.
Ebben persze van veszély is, hiszen aki hozzászokott, mindenben a versenyt látja, és főleg másokat akar legyőzni, meg kell tanulni kezelni ezt. Meg kell tanulni veszíteni is.
Szerintem nagyon fontos, hogy a tehetséges, de már az átlagon felüli képességű gyerekekkel külön fogalkozzanak az oktatásban! Meg kell nekik tanítani, hogy magukból minden körülmény között kihozzák a maximumot. Érdemes folytatni a matekkörözést, de nem tudom, hogy lehet-e tradiciónak nevezni, hiszen én arra emlékszem vissza, hogy minden tanárnak más stílusa volt, és volt, akivel jó volt dolgozni, és volt akivel nem. Amilyen szerintem egy jó tehetséggondozó programnak lennie kell: hogy a tehetséget a személyiség függvényében fejlessze, hogy abba tudja hagyni/váltani, ha a gyerek nem bírja, illetve hogy a kreativitásra is nagy hangsúlyt fektessen, és hogy felismerjék, a versenyző diákoknak sokszor az önképük megfogalmazása is annyival bonyolultabb, mint egy tantárgyban való elmélyülés. Ezzel is kell foglalkozni, mert egészséges szellemű és lelkületű gyerekek sokkal eredetibb ötleteket fognak kitalálni. Azt hiszem, az eredetiséget nagyon fontos lenne bevezetni a matematikába (tudományba).
Sok sikert kívánok a program működéséhez!
Üdvözlettel:
Oláh-Gál Boróka