1981-ben születtem Csíkszeredában, és 1996-2000 között jártam a Márton Áron Gimnáziumba. Bár 5-8. osztályban intenzíven foglalkoztam matematikával (országos tantárgyversenyen 1995-ben dícséretben részesültem, 1996-ban III. díjat kaptam), középiskolában már inkább a fizika és a történelem felé tájékozódtam és főbb eredményeimet is ezekből értem el. Mindemellett azonban a matekot sem akartam elhanyagolni, s ebben kiváló segítséget nyújtottak Kovács Kati néni speciális órái, valamint Tamási Csaba tanár úr matekkörei. Ezeknek köszönhető, hogy – noha sokszor úgy éreztem, az absztrakt gondolkozás meghalad engem – az eredmények nem maradtak el: Székely Mikó Matematikaverseny: 1998 – I. díj, Nemzetközi Magyar Matematikaverseny: 1998, Szabadka – III. díj, 2000, Dunaszerdahely – II. díj.
A matematika gyakorlásával szerzett ismereteimnek és készségeimnek a továbbiakban is jó hasznát vettem. Ez magától értetődik az egyik egyetemi szakom: a fizika esetében, hiszen „a természet a számok nyelvén beszél”. De meglepő módon a másik, párhuzamosan végzett szak, a történelem esetében is javamra szolgáltak: a matekkörökön elsajátított fegyelmezett, ugyanakkor intuitív gondolkodás, a logikus érvelés és a rendszeres bizonyítás követelménye, a halmazelméleti és topológiai módszerek ismerete sokszor jelentett előnyt, nyújtott újfajta nézőpontot és segítette elő a mélyebb összefüggések megragadását. Manapság is, noha történész-kutatóként dolgozom az Erdélyi Múzeum-Egyesület keretein belül, olykor, kikapcsolódásképpen, nekiállok egy-egy számtanpéldát megoldani, és nagy elégtétel számomra, ha végül mégis „térdre kényszerítem” azokat a feladatokat, amelyek a középiskolában még kemény diónak bizonyultak.
Úgy vélem, a matematika nemcsak egy, speciális (sokak szerint egy adott ponton túl már fölösleges) ismereteket nyújtó tudomány, hanem – több más tantárgyhoz (fizika, irodalom, nyelvek, történelem, stb.) hasonlóan – alapvető készségeket: jelen esetben a logikus, oknyomozó gondolkodást fejleszti, amely mindenkinek hasznára válik, függetlenül attól, hogy utóbb milyen szakmára adja a fejét. Ezért jól teszi, ha tehetsége arányában minél többet gyakorolja magát benne – erre pedig kiváló (és nem mellesleg: felettébb olcsó) lehetőséget nyújtanak a szakkörök. A Simplex Egyesület munkáját már csak ezért is fontosnak és hasznosnak látom.