30 éves kora körül sok emberben tudatosul, hogy nem e világból való. Ez a felismerés egy ideig azt is elfedi, hogy ettől még mindenkinek dolga van e világban, feladata. Dolga, amit felismerhet vagy nem, amit elfogadhat vagy elutasíthat. Természetesen nincs opció következmények nélkül. A dolgod felismerésében nagyon fontos, hogy nem evilági voltod ne csak felismerd, hanem erre alapozva elmerülj saját mentális kontínumodban, újra felépítsd magad, mint élő hidat e világ és saját őshazád közt. Ez a híd, vagyis saját magadnak új verziója az egyetlen eszközöd a feladatod elvégzésében. Ez a híd egy élő, tehát állandóan változó és állandó odafigyelést igénylő szerkezet, amely rendszeres karbantartást, fejlesztést, táplálást feltételez. Nagyon gyakori, hogy a saját hídadat egyedül gyenge vagy felépíteni, ezért társra van szükséged, akinek hídja összefonódhat a te hidaddal, aki pillérre lehet a te hidadnak, és akinek hídjában te is pillér lehetsz. Az is sokszor előfordul, hogy a feladat mérete miatt több híd is egybefonódik, térben és időben lokalizálódva, sűrű szövevényt alkotva, mint őserdei indák. Ahhoz, hogy feladatodat elvégezhesd, és békés fényben visszatérhess a te világodba szükséges, hogy a hídon a megoldáshoz szükséges energia átáramoljon, hogy ezt irányítani tudd és beépítsd oda, ahonnan ez hiányzik. És bár az áramlás fizikai törvényei, a megfelelő feltételek mellett segítik ezt, a feltételek megteremtése néha mégis emberfeletti erőfeszítést, feladatvállalást, kitartást, előrelátást és bölcsességet igényel. Emiatt hosszú lehet az út a nihilből a felismerésig, a felismeréstől a vállalásig és a vállalástól a feladat megoldásáig. Lényegileg azonban csak erről szól az emberi lét.
x
