10. osztályos tankönyv


Tapasztalatunk az, hogy a legtöbb diák a tankönyvet általában csak „példatárként” használja, a kijelölt házi feladatot és legjobb esetben a megoldott feladatok egy részét olvassa el belőle, teljes mértékben a tanár által nyújtott információkra támaszkodik. Ez a tanulásnak a legkevésbé hatékony módja. Amint a mellékelt ábrán is láthatod, a kizárólag mások előadásán, magyarázatán alapuló tanulás kevéssé hatékony (ismereteink legfeljebb 15%-a származik előadásokból, körülbelül 25%-át megbeszélések útján szereztük és 60%-ára önálló munkával tettünk szert) Ezzel szemben az önálló felfedezésen, ennek másokkal való megosztásán alapuló tanulás nyomai maradandóak. Igyekeztünk a tankönyvet olyan formában megírni, hogy bármikor önálló kalandozásra indulhass papírral és ceruzával a kezedben. Sőt az is előfordul majd, hogy megkérünk, tégy egy kiruccanást a könyvtárba és nézz utána valaminek (ami nem föltétlenül csak matematika).
Reméljük, hogy ebben a szellemben érdekesebbé, izgalmasabbá tehetjük számodra az órákra való készülést. A kitűzött feladatok közt akadnak olyanok, amelyek „nehéz”-nek tűnhetnek. Gondolkozz el, tisztában vagy-e a feladatban szereplő fogalmakkal, érted-e pontosan mit is kér a feladat. Ha úgy érzed, hogy nem világos számodra a feladatban megfogalmazott kérdés, lapozz vissza egy kicsit a könyvben és kezdd újra az olvasgatást, nézd át ismét a megoldott feladatokat, beszéld meg osztálytársaiddal az elképzeléseidet. Ha még így sem sikerült megoldani a feladatot, ne csüggedj, az utánajárás nem volt hiábavaló. Amit közben észrevettél, megtanultál, nagyon jól fogod hasznosítani máskor, hasonló helyzetekben. Így hatalmas előnyre teszel szert azokhoz képest, akik „nem tudom” felkiáltással összecsukják a könyvet.
Szeretnénk, ha hatékony és kellemes munkatársak lennénk (te, a tanárod és a tankönyv) az elkövetkező időszakban. Mi azt tartottuk feladatunknak, hogy kérdéseket intézzünk hozzád, néhány eszközt nyújtsunk a cselekvéshez, illetve mintát a gondolkodáshoz. A te feladatod, hogy ne tedd félre felmerülő kérdéseidet, próbálj választ találni rájuk, keresd meg saját eszközeidet, vállald a keresés közben fellépő kudarcokat és az általunk nyújtott mintákat fejleszd tovább.
Ahogy a zene, egy irodalmi mű, egy képzőművészeti alkotás minden emberben más érzéseket és gondolatokat ébreszt, és így válik az élmény egyénivé, úgy a matematika is azt kéri tőled, hogy engedd meg magadnak, hogy gondolatok, sejtések kínozzanak, amelyek lehetnek zavarosak, eltérhetnek a másokétól, helytelennek tűnhetnek. Ne feledd, hogy rossz gondolataid itt sem lehetnek, csak csiszolatlanok, felszínesek. A letisztultsághoz, mélységhez pedig csak a kezdeti zavarosságon át vezet út, a tudás nagyon sok egyéni tapasztalatot, kísérletezést igényel és nem készen nyújtott, előre gyártott következtetéseket.

A szerzők