Július 5-én a Sapientia EMTE csíkszeredai tagozatán került sor a második kerekasztal-beszélgetésre, a magyar nyelvű tanárképzés problémáiról, sajátosan a matematikatanárok képzéséről.
A megbeszélésen részt vett a BBTE és a Sapientia EMTE néhány oktatója, a Hargita és a Kovászna megyei matematika szakos tanfelügyelő, a helyi és a megyei tanács képviselője, valamint több általános iskolai, illetve középiskolai matematikatanár. A megbeszélés moderátora dr. András Szilárd, az ETT ügyvezető elnöke volt.
A bevezetőben a moderátor röviden összefoglalta a korábbi hasonló megbeszélés eredményét, és vázolt néhány demográfiai adatot a diák és tanárlétszám alakulására vonatkozóan (a Statistica educaţiei, 2012, dokumentum alapján), illetve a tanárképzéssel kapcsolatban több kutatási eredményt is, ami a tanárok felkészültségének fontosságára, illetve e felkészültség mérhetőségére, a hatékony oktatási rendszerrel rendelkező országok tanárképzésének néhány jellemzőjére vonatkozott (How the world’s best performing school systems came out on top, McKinsey, 2007; Teachers Matter, OECD, 2005; Sági Matild, A tanári munka értékelése és az iskolai eredményesség, 2009). Ezután az Oktatási Minisztérium által meghirdetett állások statisztikáját foglalta össze (Hargita, Kovászna, Maros, Kolozs és Szilágy megyére vonatkozóan) a magyar nyelvű matematikatanári állások tekintetében. Ebből az tűnik ki, hogy a fiatal végzősök számára alig van meghirdetett állás, tehát az első kérdés az volt, hogy valóban van-e matematikatanár hiány. Erre a kérdésre a tanfelügyelőség képviselői adták meg a választ, Hargita és Kovászna megyében a következő 5 évben 34+24=58, az azt követő 5 évben pedig 34+34=68 matematikatanár megy nyugdíjba. Ehhez képest a BBTE-n az elmúlt 3 évben azoknak az alapképzésben pedagógiai modult is végzett matematika vagy matematika – informatika szakos végzetteknek a száma, akik tanári pályára kerültek, alig éri el a 7-et és a következő két évben is maximálisan 22 matematikatanári oklevéllel rendelkező végzősre számíthatunk. Ez egyértelmű, hogy nem fogja fedni a szükségletet, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy az állások közel 20%-a megszűnhet az átszervezések miatt. Mindez azt mutatja, hogy csak az említett két megyében lesz kb. 50 matematikatanári állás. A szaktanfelügyelők szerint a legnagyobb problémát a tanárhiány fogja jelenteni, aminek következtében elsősorban a vidéki iskolák ürülnek majd ki, illetve gyengén képzett tanárok kerülhetnek a rendszerbe (pl. román magánegyetemek végzősei), tehát a szakma presztízsvesztése fokozódhat. Erre a problémára egyértelműen csak az lenne a megoldás, ha a hagyományosan erős középiskolákból több jó diák választaná a matematikatanári pályát, illetve ha a tanítóképzők végzősei közül néhányan folytatnák tanulmányaikat és matematikatanárokká válnának. Ehhez az is szükséges, hogy a helyi önkormányzatok valamilyen megoldást találjanak a tanárok támogatására (ösztöndíj, pályázati lehetőségek iskolán kívüli tevékenységek támogatására, szolgálati lakás, stb.), illetve a tanárképzésben résztvevő hallgatóknak külön ösztöndíjrendszert hozzanak létre az egyetemek. Ezzel egy időben az is fontos lenne, hogy a rendszerben dolgozók a tanári munka szépségét, a pálya előnyeit sokkal hatékonyabban, hitelesebben és meggyőzőbben tudják kommunikálni a fiatalok felé. A kutatási eredmények azt igazolják, hogy amennyiben a kezdő tanárok fizetése nem éri el az egy főre eső bruttó hazai össztermék 90%-át (az OECD országok átlaga 95%), akkor a tanári pályára zömében nem azok a diákok jelentkeznek, akik minőségi oktatást tudnának biztosítani a saját diákjaiknak. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a kezdők fizetését 4-szerezni kellene ahhoz, hogy a pálya ebből a szempontból vonzóvá váljon. Mivel ez a növekedés nagy valószínűséggel nem következik be, ezért az egyéb tényezőkre sokkal nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
A BBTE Magyar Matematika és Informatika Intézetének igazgatója, dr. Szenkovits Ferenc kiemelte, hogy a BBTE-n megvan a hiány pótlásához szükséges feltételrendszer, mindössze diákok jelentkezését várják, évente akár 50 matematikatanárt is képesek képezni.
Dr. Kolumbán József a BBTE tiszteletbeli professzora javasolta, hogy a Sapientia indítson matematikatanári képzést Csíkszeredában, hogy a diákok ne szakadjanak el az otthoni környezetüktől, így nagyobb valószínűséggel kerüljenek vissza a szülőfalujukba, vagy legalább valamelyik székely megyébe.
Dr. Makó Zoltán, a Gazdaság- és Humántudományok Kar dékánja előbb közös képzést javasolt, amely a BBTE keretében lenne akkreditálva, de Csíkszeredában működne a Sapientia infrastruktúráját használva, majd később dr. Kása Zoltán a Sapientia képviselője elmondta, hogy a Sapientia EMTE-n is lehetőség lenne a matematikatanár-képzés beindítására, csak előbb fel kellene mérni a jelenlegi középiskolások igényét és hajlandóságát, hogy lenne-e 15 diák az induló képzésre.
Így a gyűlés zárszavaként az fogalmazódott meg, hogy a pálya előnyeinek kommunikálása mindenképpen közös feladat és az ösztöndíjrendszer létrehozása szintén a prioritások közé tartozik (erre akár magyar állami támogatást is érdemes igényelni). Ezenkívül arra jutottak, hogy a következő tanévben a Sapientia kivitelez egy felmérést a diákság (különösen a pedagógiai líceumok, a tanítóképzők végzősei) körében arra vonatkozóan, hogy potenciálisan lenne-e jelentkező egy matematikatanár-képzésre a Sapientián, majd a felmérés eredményeinek függvényében eldönti, hogy beindítja vagy sem a matematikatanár-képzést Csíkszeredában.