Matekkör, matekverseny. Még most is, mikor előkerül a téma, sokan meglepődnek, hogy kellemesként emlegetem, mert sokaknak a matek szó olyan görcsöket vált ki mint egy fogászati rendelő szaga. Pedig többen megmondhatják, nem voltam én az a titán, csak egy egyszerű diák, akit érdekelt a matematika. Ahogy mást a zene, az irodalom vagy akár a biológia. Ezért az átlagnál több időt és több energiát fektettem bele. Ennek lett az eredménye, hogy egyik percről a másikra matekkörön találtam magam ahonnan meg versenyeken, akár más városokat, más ország tájait bejárva. A hangulat is okés volt, hasonló érdeklődésű és értékrendü emberkék vettek körül, akik nem a tudásra mutogattak ujjal, akár gúnyolodva, hanem annak hiányán csodálkoztak. A versenyszellem is egy egész jó vetülete volt a történésnek, bár én azt a részét annyira nem éltem át, mert gyengébb teljesítményeim voltak. Mindent összegezve megérte, sokmindent tanultam, sok újat tapasztaltam. Hogy más is van a világon, hogy milyen mélységei vannak csak egy egyszerü tantárgynak, hogy lehetsz jó, hogy többen vannak még jobbak, hogy néha szerencse kell, hogy sokan mennyire másabbak mégis annyi közös dolgot találhatsz, hogy a széppel kellemes beszélni de értelmesen kellemesebb.Szóval köszönöm-köszönöm-köszönöm!
Pálfi Zoltán