írta Katona Hunor
Egy borús péntek délután,
az iskolából elmene
Egy csapat rettenthetetlen titán:
Báthory István serege.
Ez a kis sereg elhatározta,
hogy Sólyomkő várát elfoglalja,
s ott fognak nyugodtan éldegélni,
s nem fognak az iskolába visszamenni.
Első útjuk az állomásra vezetvén,
volt ott egy csapat szép erős mén,
s ők meglovagolták a Kárpát-
okat átszelő, szélsebes vasparipát.
S aztán, mikor Élesden a paripáról leszálltak,
egy olyan óriási nagy szekeret találtak,
amit legalább 300 lóerő húzott,
s vele a sereg a vár közelébe jutott.
Meg is állapodtak az erdő közepén,
s aznap este ott tábort vervén,
mulattak, ettek, ittak, énekeltek,
végül, pedig egy jó nagyot pihentek.
De ameddig ők az igazak álmát aludták,
az eső elmosott mindent, s másnap sem tudták
megtámadni sólyomkő várát,
mert a paintball golyó nem repült akkorát.
Inkább aznap egymással játszottak,
reggel egymással hadakoztak, délután társasoztak.
És este megint folyt a dínom-dánom,
Hogy aznap este mi történt még azt én már nem tudom…
Másnap reggel mikor felébredtek,
az asszonyaik csodás reggelit főztek,
de mivel az eső még akkor is szakadt,
aznap reggel sem támadott a csapat.
Látván, hogy nem tudják a várat bevenni,
kezdett nekik a saját váruk hiányozni.
Így hát gyorsan visszatértek kincses Kolozsvárra,
és másnap reggel elmentek iskolába.
“Az egész kaland azzal kezdődött, hogy felvetettük a kérdést osziórán, hogy nem lehetne-e egy kirándulást szervezni, a téli vakáció előtt? […]
Közösen eldöntöttük, hogy hova megyünk, és a választás Sólyomkővárra esett.
Eldöntöttük, hogy a legjobb lenne, ha az ételt mi készítenénk el […]. Felosztottuk egymás között a munkákat, lehetett választani a főzés és a mosogatás között, és mindenki végezte a dolgát. Voltak akik besegítettek másoknak is a saját feladatuk mellett.” (Bíró Bence)
„Pénteken az osztállyal elindultunk a kolozsvári állomásra, hogy felüljünk a vonatra. […] A vonatozás két és fél órát vett igénybe, de mivel a társaság nagyon jó volt, és jókat dumáltunk és nevettünk, mi észre sem vettük és már le is szálltunk Élesden. Itt várt egy busz, amelyre felpakoltunk és indultunk tovább Sólyómkővárra. A buszozás is szórakoztató volt, énekeltünk, és még többet nevettünk, és legutolsó sorban azt figyeltük, hogy mennyire kanyargós az út. Megérkeztünk. Már mindenki fel volt öltözve, és várta, hogy leszálljon, amikor hátraszóltak nekünk és közölték, hogy eltévedtünk. Ezután kicsit tolattunk, kanyarodtunk, forogtunk, és végül kikötöttünk a célnál. A péntek este a kipakolással telt el. Kipakolás után szétszóródtunk. Volt aki ping-pongozott, volt aki activityzett, csócsózott stb. Az én feladatom az volt, hogy virslit főzzek a többieknek vacsorára. Nem jött össze. 
A virslik szétlőttek. Vacsoránál örömmel láttam, hogy mindenkinek ízlett a szétment virsli is. Vacsora után, megint szétszóródtunk.” (Péntek Botond)
„Másnap délelőtt sor került, egy finom rántotta után, a paintballra, mely nagyon izgalmas volt. A maszkhoz kapcsolódó szemüveg sajnos két percenként bepárásodott a hideg levegőtől, ezért nem lehetett látni szinte semmit. Két csoportra oszlottunk, s mindaddig míg várakoztunk, sok érdekes játékot játszottunk az Oszival a levegőn, ami nagyon kellemes időtöltésnek bizonyult.” (Pákai Botond)
„Ezután a lányok, az oszi bácsival és persze velünk, a fiúkkal, közösen összedobtak egy krumpligulyást. Amíg a kétnapi, harminc személyre szóló adag megfőtt, mi az időt hasznosan töltöttük el. Csapatépítő játékokat játszottunk […]. Az egyik ilyen játék arról szólt, hogy hármas csapatokat alkotván, egyikünk mutogatott, másikunk utasításokat adott a harmadik csapattagnak, aki bekötött szemmel minél több poharat kellett megleljen a székekből és asztalokból állított labirintusban. Rengeteget nevettünk egymáson.” (Knobloch-Esztergár Péter)
„Délután is sokat játszottunk, ping-pongoztunk, társasjátékoztunk, és mi fiúk estefelé megnéztük a nagy focimérkőzést, ahol a világ két legjobb csapata játszott egymás ellen, a Real Madrid és a FC Barcelona. Ezután megünnepeltük a Matyi és Lilla szülinapját is egy tál puding és egy finom palacsinta mellett.” (Pákai Botond)
“A meccs után, amikor bementem a konyhába, hogy lássam hogy állnak a palacsintasütéssel, észrevettem egy pár születésnapi gyertyát, és Doró, Orsival vállvetve kitessékeltek engem a konyhából. Gyanakodni kezdtem, és nem tévedtem, mert a lányok palacsintából készítettek 2 tortát, Lilla és az én szülinapomra. Mindkettő gyönyörű és ízletes volt. Nem számítottam rá, és nagyon szép meglepetés volt számomra; tulajdonképpen a tábor csúcspontja volt ez.” (Iszlai Mátyás)
„Vasárnap reggel már nem költött senki. Végre jobban aludtam. Reggel mentünk kajálni. Azután játszottunk, és csak játszottunk. Volt aki ping-pongozott, volt aki Europolisozott és volt aki lustult. Következett az ebéd. Ebéd után már össze kellet pakolni, mert jött a busz. A busz megint levitt a kacskaringós úton, majd az állomáshoz értünk. Vártuk a vonatot. Olyanok oltunk, mint valami migránscsoport, sok táskával álltunk az esőben, és vártuk azt az egy vonatot. […]” (Felházi Zoltán)
“Programunk változatos volt, és ezt mi terveztük meg: paintball, filmnézés, asztalitenisz és sok más társasjáték. Az idő, sajnos, nem kedvezett, de ez nem akadályozott minket abban, hogy jól érezzük magunkat. Ami nagyon tetszett az, hogy az oszi[…] is aktívan részt vett a játékokban és tényleg élvezte ezeket.” (Boboi Róbert)
