Köszöntő

            Kolozsvár kincsei sokfélék: az emlékezések városa ez, ahol lépteid a látszó és láthatatlan múlt, a történelmi, irodalmi, kulturális hagyomány terét járják be. Itt él Hunyadi Mátyás, Dávid Ferenc, Bocskai István, Bánffy Miklós emléke az utcákon, de itt hordozza a város Apáczai Csere János, Misztótfalusi Kis Miklós, Szenczi Molnár Albert, Kós Károly, Mikó Imre munkájának nyomait, és itt köszönnek vissza Áprily Lajos, Reményik Sándor, Dsida Jenő, Szilágyi Domokos sorai. Megannyi név, épület, emlékekkel tele utcaszeglet vagy macskakő, emlékhelyek, Házsongárd és Sétatér, a Fadrusz-szobor és a Főtér: közös emlékezetünk terei. Helyek, arcok, nevek, sorok és hangok, amelyek élővé válnak ahányszor látni, hallani és érezni, párbeszédre képes embereket találnak. Ez az a hely, ahonnan „világgá indulunk hetedhét országon át”, a mese és képzelet tájaira, az irodalom által határtalanná tett terekre, „és világgá indulunk meredek időn át”, hogy felfedezzük önmagunkat a kitágított tér és idő adta lehetőségek révén. Ahol a szöveg terén belül párbeszédbe kerül (irodalmi) jelen és múlt.

            Ez az város, amely szeretettel vár titeket 2012. március 30. – április 2. között a Mikes Kelemen Tantárgyverseny országos döntőjére, amely a magyar nyelv és irodalom iránt érdeklődő diákok legfontosabb fóruma. Ez a verseny kivételes lehetőség arra, hogy az ország különböző pontjairól érkező, közel kétszáz diák és tanár minden évben találkozhasson. A verseny a legjobbak kiválasztásán túl jó alkalom a szakmai párbeszédre, egymás megismerésére, de akár arra is, hogy új barátságok szülessenek egy-egy kirándulás, városi séta alatt. A versenyzők minden évben újabb várost ismerhetnek meg, minden évben új és új értékeket fedezhetnek fel, egyre több helyen érezhetik otthon magukat. Most Kolozsvár készülődik. Hangolnak a zenekarok, próbálnak a diákszínészek, gyúlnak a fények a legszebb dísztermekben.  Aki már járt itt, az újabb kincseket vihet haza, aki még nem, arra sok élmény vár.

            Kolozsvár utcái, épületei, helyei, az egymás mellett elterülő párhuzamos idősíkok kívánják idén terét nyújtani a keresésnek: egy-egy igazság, egy-egy érvényes nézőpont felfedezésének, amely képes megmutatni a világ, a társadalom, az irodalom egy-egy képét, mert „Túl minden jelzőn és rendeltetésen / meglapul a dolgok lelke, / a kérlelhetetlen, bronzsötét / egyetlen lényeg / s valami igazság / hömpölyög / a folyók fenekén.” (Dsida Jenő) Nem létezik ugyan egyetlen felfedezhető és érvényes igazság, de létezik az általatok meglátott és láttatott igazságdarab, ami örökérvényűen belefonódik a kolozsvári – idő és tér határait átlépő – párbeszédbe.

Élménydús időtöltést és sok sikert kívánnak,
 a Szervezők