Karitatív tevékenységek

Jóllehet minden apostoli tevékenységnek a szeretetből kell fakadnia és erőt merítenie, bizonyos cselekedetek már természetük szerint is alkalmasak arra, hogy a szeretet beszédes tanúi legyenek; maga az Úr Krisztus is úgy akarta, hogy messiási küldetésének ezek legyenek a jelei (vö. Mt 11,4–5).
A legfőbb parancs a törvényben ez: Istent szeretni teljes szívvel, a felebarátot pedig mint saját magunkat (vö. Mt 22,37-40). A felebaráti szeretet parancsát Krisztus a maga jellegzetes parancsolatává tette, és új értelmet adott neki, amikor azt akarta, hogy a szeretet ugyanúgy irányuljon őrá, mint az embertestvérre:

“Amit a legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, nekem tettétek” (Mt 25,40). Amikor ugyanis emberré lett, bizonyos természetfölötti szolidaritással egy családdá tette és magához kapcsolta az egész emberiséget, a szeretetet pedig tanítványai ismertető jegyévé rendelte e szavakkal: “Arról tudják meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt” (Jn 13,35).

Az Egyház ezért különösen becsüli a könyörülő jóságot a szűkölködők és a betegek iránt, az úgynevezett karitatív tevékenységet és a kölcsönös segítségnyújtást, melyek a mindenfajta emberi ínség enyhítésére szolgálnak. (II. Vatikáni Zsinat APOSTOLICAM ACTUOSITATEM 8)

Szent Mihály Plébánia Nőszövetségével együttműködve segélycsomagokat osztottunk rászoruló időseknek, minden évben többször is ellátogatunk egy kis műsorral a Szent Kamill Idősek Otthonába, apró ajándékokkal is kedveskedve az ott lakóknak, illetve az adventi szent idő kezdetén segítünk a Szent Mihály Plébániához tartozó idősek és betegek meglátogatásában.