Várak, tornyok, városok

Már első félév óta tervezgettük a prágai kirándulást, aminek aztán eljött az ideje az Iskola másként hét péntekén. Este 10 órakor indultunk a buszos kirándulásra. A buszon az idegenvezető tájékoztatott minket a fontosabb tudnivalókról, majd kezdetét vette a 15 órás út. Természetesen alvásról szó se lehetett, mert hát melyik kamasz nem csípte volna el az alkalmat, hogy barátaival virraszthasson. Ennek ellenére nagyrészt mindenkit elnyomott az álom. Délelőtt 11-12 óra körül érkeztünk meg a prágai állomáshoz. Az idegenvezetőnk egy zöld, macskafülű ernyőt szedett elő mondván, hogy majd ezt kell figyeljük az elkavarodások elkerülésének érdekében. Persze az elején viccesnek találtuk, de később rájöttünk, hogy egész okos ötlet, az ottlétünk során gyakran segített ki minket a turisták közti kavarodásból a zöld ernyő megtalálása. Az állomástól hamar kiértünk a Vencel térre, ahol a Nemzeti múzeumról és Szent Vencel szobráról szóltak pár szót. A tér után apró utcák és szebbnél-szebb templomok sorozata következett, mely mindenkit magával ragadott, de még csak ezek után jött a java. Egy szűk utcácskából kilépve az Óváros téren találtuk magunkat, ahol szobroknak álcázott emberek, buborékfújók és egyéb mutatványosok szórakoztatták az ottlevőket. Az Óvárosi tér egyik legfeltűnőbb látványossága a Husz János-szobor, mely ábrázolja a máglyahalál áldozatát. A tér délkeleti oldalán magasodó Városháza különféle stílusú épületek csodálatos ötvözetét nyújtotta. Bár a Városháza épületének homlokzatát meglehetősen sok látnivaló ékesíti, legtöbben az 1410-ből származó csillagászati órára kíváncsiak. Az órát annak idején a városatyák olyan értékesnek tartották, hogy a készítő mesterét megvakíttatták, nehogy megismételhesse művét. Az óra alakjai minden órában bemutatják rituális játékukat. A halál meghúzza a lélekharangot, előbukkan Krisztus az apostolokkal, a kakas kukorékolni kezd és az óra egészet üt. Egy ilyen látványosságot mi sem hagyhattunk ki, úgyhogy megvártuk a 13 órát, s előttünk is eljátszotta a híres óra életünk idejének jelképes de valós óraelteltét. Ezek után tovább indultunk a Régi-új zsinagógához. Miután ennek is megismertük történetét eljutottunk a szálláshelyünkre, ahol vacsoráig elütöttük az időt. Vacsorázni közösen átmentünk egy vendéglőbe, ahol megvacsoráztunk. Szabad program következett, a csapat egyik része tanári felügyelettel kiment a városba, a másik része pedig a szállodában maradt. Szó mi szó meg kell vallani, hogy Prága este gyönyörű, de persze senki se bánta volna, ha nem kellett volna megfáznunk meg bőrig áznunk. Miután visszatértünk mindenki fáradtan dőlt be az ágyába, de mindezért ébredéskor kárpótolt a bőséges és finom reggeli. Vasárnap a prágai várat tekintettük meg, ahol legnagyobb meglepetésünkre havazni is kezdett, végül is április bolond is, az időjárásra pedig e mondás végig igaz lett. A prágai vár még mindig úgy tűnt fel, mintha külön város lett volna. Erre idegenvezetőnk is utalt, hiszen a múltban az itt élők külön várigazgatás alá tartoztak. Az udvaron csodás panoráma tárult elénk, melyet az utcazenészek csodás muzsikája fokozott. Körbejártuk a várat, majd megnéztük az őrcserét és tovább indultunk megtekinteni a Királyi Palotát, a Szent György-bazilikát, az Arany utcácskát és a Szent Vitus-székesegyházat. A várból kiérve elmentünk a híres Károly Hídhoz, melynek széle szobrokkal volt díszítve, innen is Prága városának szépsége terült elénk. A hídtól pár perc alatt visszaértünk az óvárosba, ahol szabad programra került sor, majd 5 után közösen visszatértünk a szállodába. Vacsoráztunk, majd mindenki visszavonult a szobájába, hogy összecsomagoljon, hiszen kora reggel indultunk is haza, de még előtte ígéretet kaptunk Pozsony városának meglátogatására. Másnap 8 órakor indultunk a busszal hazafele. Pozsony városában látogatást tettünk, megnéztük a nevezetesebb épületeket, az érdekes szobrokat, amelyeknek külön történetével is megismertetett az idegenvezetőnk. Hazatartva még egyszer megálltunk Budapest mellett ebédelni, majd hazáig a buszon énekelve, beszélgetve telt el az idő. Fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk haza. A kirándulás a hideg idő ellenére mindnyájunkat csodás emlékekkel és új barátokkal gazdagított. Így telt tehát a mi bohókás áprilisi prágai kiruccanásunk.

Szeretnénk megköszönni osztályfőnökünknek, felügyelő tanárainknak és iskolánknak, hogy egy feledhetetlen kaland részesei lehettünk, és még sok ilyen érdekes kiránduláson szeretnénk részt venni.

Willing Boglárka és Gál Máté Dorottya

9. C osztály





Praga 9c


9a


8c