Újra az erdei iskolában…

Idén második alkalommal vettem részt osztálytársaimmal, tanító néninkkel és foglalkoztató tanárainkkal az erdei iskolában. Habár a helyszín, Torockó, nem változott a tavalyhoz képest, tudtam, hogy újabb ismeretek, kalandok, élmények várnak ránk.

Útközben Torockó felé meglátogattuk a torockószentgyörgyi várat. Itt találhatók Erdély közepkori várának romjai, amik első látásra megközelíthetetlennek tűntek, de mi ügyesen, óvatosan feljutottunk a várba.

Innen a szálláshelyünkre mentünk, amely három napig az otthonunká vált: itt aludtunk, játszottunk és tanultunk.

Az erdei iskola egyik célja a közös időtöltés volt és egymást jobban megismerve kialakultak újabb barátságok, vagy a régi kapcsolatok jobban megerősödtek. Csoportos tevékenységeinkben sok változatos játék volt.

Foglalkoztató tanárainkkal kirándulásokon vettünk részt Torockó környékén, hogy jobban megismerjük a környék növényeit, állatait. Elmentünk a Remete- forráshoz, a Galamb-kúthoz, megnéztünk egy vadállat etetőt, illetve egy kecsketartó gazdát is meglátogattunk, aki megmutatta nekünk a kecskefejést és kecsketejet is kóstólhattunk.

Amikor az erdőben sétáltunk eszembe jutott Wass Albert: Erdők könyve című mesegyűjteménye, amelyben arra biztat, hogy figyeljünk az erdőre, vegyük észre a szépet a természetben, a fákat, a madarak énekét.

Az idén számtalan bogarat gyűjtöttünk a réteken és bogárhatározó segítségével többet megtudhattunk a különböző bogarakról.

Úgy érzem, hogy én is és a többi osztálytársaim is, az erdei iskolában ismeretekkel és élményekkel gazdagodtunk.

Nekem az tetszett a legjobban, hogy közelebbről megismertem az osztálytársaim, önállóbb lettem, így könnyebben meg tudtam válni szüleimtől.

Köszönöm foglalkoztató tanárainknak, Décsei Leventének és Bartos Noéminek, kísérő tanító néninknek, Váradi Juliannának és persze szüleimnek, hogy részt vehettem immár második alkalommal az erdei iskolában.

Tamás Anna – II. A osztály