Volt egyszer egy klubgaléria

Kolozsvár mindig is bővelkedett múzeumokban, kiállító-helyiségekben, galériákban, melyek tág teret biztosítottak egyrészt a képzőművészeknek alkotásaik bemutatására, másrészt a széles tömegeknek a képzőművészeti nevelésre, szép igényük kielégítésére. Gondoljunk csak a Bánffy-palotában 1951 óta működő kolozsvári Művészeti Múzeumra, a több évtizedes múltra visszatekintő Korunk Galériára vagy a Gy. Szabó Béla Galériára, hogy csak néhányat említsünk.

Képzőművészeti kiállítások rendezésében a tanintézetek is kivették részüket úgy a múltban, mint manapság is. Bevett szokássá váltak az évente megrendezett diákkiállítások. Az iskolákban a rajz, a festés tanítása már kisiskolás korban elkezdődik, s ez heti egy vagy két órában folytatódik a közép és felsős osztályokban is. Így a kiállítások szervezése is hangsúlyt kap, mint egyik formája az ifjúság esztétikai, művészi nevelésének, valamint az eredmények rendszeres bemutatásának. Emlékszem, hogy a hetvenes évek elején, mint a Brassai Sámuel Gimnázium diákja, magam is több egyéni kiállításomat rendezhettem meg az iskola könyvtárában, néhai Váczy Margit rajztanárnőm buzdító támogatásával.

Az csak természetes következménye volt e diákkiállítások szervezésének, hogy egyes iskolákban, ahol a diákság igénye is megvolt és a képzőművészeti nevelés is az átlagon felül történt, megjelentek a rendszeresen működtetett iskolagalériák. Ezek sorában említhetjük például az EMME által jelenleg is működtetett Apáczai Galériát, az Apáczai Csere János Gimnázium dísztermében.

De ilyen iskola- vagy suligaléria született az 1979/80-as tanévben a Kolozsvári Báthory István Gimnáziumban is, akkori nevén előbb 11. számú, majd 3. számú Matematika-Fizika Líceumban. S történt mindez nem egy képzőművészeti iskolában, hanem egy reál beállítottságú gimnáziumban. A kiállítóterem évekig sikeresen működött, és Klubgaléria néven vonult be a köztudatba. Jelen írás ennek előzményeit és vázlatos történetét mutatja be.

A Báthorynak erdélyi viszonylatban is igen jelentős múltja és hagyományai vannak a művészeti nevelés terén. Itt működött mindvégig a Kolozsvári Normál Rajzoda, itt rendezték meg 1883-ban, a díszterem és a rajzszertár helyiségeiben az első erdélyi hivatalos képzőművészeti tárlatot. Olyan neves képzőművészek diákévei fűződnek az intézethez, mint Székely Bertalan, Dósa Géza, Sárdi István, Vaszary János, Szolnay Sándor, Olajos István, Kovács Zoltán, Szervátiusz Tibor és sokan mások. Itt tanított Simó Ferenc, Holló Károly, Diviaczky Rezső, Szopos Sándor, Debitzky István és több más neves rajztanár, egyben képzőművész. A szépre nevelés ügyét kitűnően felszerelt rajzszertár is szolgálta. A kolozsvári Báthory rajztanításának és képzőművészeti nevelésének több évszázados, dicsőséges múltjáról a Művelődés folyóiratban már több alkalommal beszámoltam. Ebből a múltból a közelmúlt Klubgalériája csak egy apró kis szegmens, de nagyon fontos részlet, bizonyíték arra, hogy az utódok az átkosnak nevezett korban is ápolták, és továbbadták az intézet művészeti hagyományait. Mindez abban a környezetben történt, ahol a cenzúra, a hatalom útvesztői, gátjai mellett egyáltalán nem volt könnyű feladat az önkifejezés, az alkotás göröngyös útjait járni.

A galériaszületés előzményéről 1979-ben ezt írta az egyik diák: ,,A klub régi vágyunk. Eddig inkább ki nem mondott vágyunk. De a tapasztalat azt mutatja, hogy érdemes volt kimondani. Hosszú idő telt el ugyan, amíg az ötletből elhatározás, az elhatározásból terv lett, amíg a KISZ Bizottság, az Igazgatóság, a Szülői Bizottság közösen fogtak neki a terv végrehajtásához, de a teremtés folyamatban van.”

A galéria létrejötte tehát természetes következménye volt egyrészt a diákság óhajának, másrészt annak a lelkiismeretes, alapos munkának, melyet Zsoldos Álmos (1930–2004) rajztanár ügyködése jelentett a rajzkatedra élén. Zsoldos ritka példája annak a pedagógusnak, ki fiatal végzősként, 1956-ban kerül az intézethez, majd 36 megszakítás nélküli munkaév után, ugyaninnen megy nyugdíjba, 1992-ben. A művészeti lexikonok vagy nem említik nevét, vagy csak igen szűkszavúan, egy mondatban jelzik rajztanárságát, születési-elhalálozási adatai nélkül. Azt tudjuk, hogy kolozsvári unitárius gimnazista évei után kerül a Képzőművészeti Főiskolára. Mint ennek végzőse, az 1956/57-es tanévben nevezik ki intézetünk rajzkatedrájára, ahol azonnal rajzkört is szervez a különböző korosztályú diákok számára. Később ez feloszlik külön első és második tagozatos rajzkörre, majd 1971-től egy harmadikat is működtet, a kisiskolások rajzkörét. Ezeken az órákon tanítványai a tusrajztól a metszetkészítésig, az olajfestéstől a szobrászatig, az akvarelltől az ötvösművészetig a legkülönbözőbb technikákat tanulják. Ennek is köszönhetően az évek során számos diákja jut be műegyetemre vagy képzőművészeti főiskolára, és lesz belőlük neves tervező építészmérnök, képzőművész, műtörténész, ötvösművész, fotóművész, restaurátor stb. Közülük most csak néhány képzőművész nevét említsük meg: Tordai Annamária és Marconi Magda (1959/60-as érettségizők), Lengyel Antal (1960/61), Heim András (1963/64), Kádár T. Tibor és Csehi Péter (1968/69), Szilágyi Éva (1970/71), Tóth I. Ildikó és Palotás Dezső (1971/72), Lukáts Mária (1972/73), Tenkei Péter (1976/77), Szakács István és többen mások.

Zsoldos tanár úr többször vállalt osztályfőnökséget is, és ő volt a képzőművészeti egyetemi hallgatók pedagógiai gyakorlatának vezetője. Pedagógusi munkája mellett könyvillusztrátori és szerkesztői munkát is végzett. Ismertek Jósika Miklós Abafijához készített linómetszetei, illetve a Hajnal diáklapnál kifejtett technikai szerkesztői munkássága. Arcélének megrajzolásához idézzük egyik tanártársát: „Csak szisztematikusan, ésszerűen! – volt Zsoldos Álmos szavajárása rajzórán. Magyarázata közben – forgalomirányító rendőröket megszégyenítő eleganciával-forgatta csuklóját, és kezével egyenletes köröket írt le a levegőben.”

A Báthory Gimnázium rajzszertárában ma is őrzöm azokat a halványzöld borítójú, aranybetűs albumokat, melyeket
Zsoldos tanár úr állított össze az iskolában rendezett képzőművészeti kiállításokról, rendezvényekről időrendi sorrendben. Az egyik album az 1975–1987 között rendezett 46 kiállításról számol be. Az első kiállításokat az intézet lépcsőfeljáróján vagy az első és második emelet folyosóin rendezték meg, de azzal mindenki egyetértett, hogy sem a hely, sem a világítás nem volt megfelelő. Végül, az egyre sürgetőbb jogos igény nyomán, 1980-ban, az iskola földszintjén, a könyvtár mellett, a régi olvasótermet jelölik ki kiállítóhelységnek. A tágas terem a nagykapu boltíves bejáratából nyílott, falait kazettás, polcrendszerű évszázados bútorzat borította, a néhai Botos Mihály asztalosmester kézimunkája. A vitrinajtók és polcok eltávolítása után kazettás megoldást nyertek, ide helyezték a kiállítandó képeket. Ezek tálalása így igen mutatós volt. Ez a terem lett a Klubgaléria. Tulajdonképpen a rendszeres kiállítások mellett multifunkcionális jellege volt. Asztalok körül székek és egy zongora is állt itt. A diákság kuckója, fészke, magánotthona volt, ők működtették, felügyelték. Szemtanúk mesélik, hogy a diákok nagyszünetekben is begyűltek egy-egy társuk zongorajátékát meghallgatni. A hivatalos avatóünnepség 1980 márciusában történt Guttmann Szabolcs XII. A oszt. tanuló kiállítás-megnyitójával. Az egykori végzős diák ma Nagyszeben város főépítésze, így emlékezik: „A volt piarista gimnázium egyik könyvtári olvasótermét alakítottuk át Klubgalériává Nagy Laci (ma fizikus) és Budai Barna (ma vegyész) osztálytársaimmal együtt.” A kiállítás-megnyitókon meghívott műkritikusok beszéltek, majd ezt művészi műsorok követték. Kórusműveket, rövid hangszerműveket adtak elő Halmos Katalin zenetanárnő vezetésével; jelenetek, szavalatok hangzottak el a népes közönség előtt. A diákok előzőleg művészi igényű plakátokat, meghívókat, szórólapokat terveztek és nyomtattak ki. Több esetben ezeket színvonalas linómetszetek formájában sokszorosították. A város számos ismert személyisége, híressége megfordult a rendezvényeken, de meghívták és jelen voltak a média képviselői is. Az újságok, a rádió, a tévé riporterei interjúkat készítettek, tudósításokat közöltek. Kezdetben a különböző korosztályú csoportos diákkiállítások mellett, egy-egy felsős diák egyéni tárlatát rendezték meg. Aztán 1983-tól többnyire meghívott neves festő-, szobrász- vagy grafikusművész állított ki. Ezekről, a Kolozsvár művészeti életében is jelentős rendezvényekről a Hajnal diáklap is rendszeresen beszámolt, számos tanulmányt, interjút, képanyagot közölt.

A Hajnal tulajdonképpen az egykori piarista gimnázium diáklapja volt. Az intézet modernkori tanárai és diákjai ezt a hagyományt folytatták, mikor a címet is megőrizve, a hatóságok hosszas huzavonája után, 1972-ben megjelentették az újkori Hajnal 1. számát. 1974-ben jelenik meg a 2. szám, majd ezt évente kiadott újabb számok követnek, 1980-ig. 1985-ben, újabb hosszas hatósági gáncsoskodás után jelenik meg az utolsó, 9. számú Hajnal, majd a rendszerváltásig betiltják.

Valószínű ugyanerre a sorsra jutott a Klubgaléria is. A már említett, Zsoldos Álmos által készített album beszámolói 1987-ben hirtelen megszakadnak, üres, fehér lapok jelzik, hogy valaminek vége szakadt. Így a Klubgaléria működésének 7 évéről, 29 szervezett kiállításról van dokumentációs anyagunk. Jelentőségét az is növeli, hogy számos diáknak itt nyílt először lehetősége a bemutatkozásra. Szoros kapcsolódását a Hajnal diáklappal bizonyítja az a 41 képzőművészeti írás, mely ez utóbbiban jelent meg a diákok tollából. Íme néhány cím ezek közül: Iskolánk művészeti élete, Alkotás és bírálat, Így látják ők, A dolgok esztétikája, Egy kiállítás margójára, Komputer művész úr, Múlt és jelen művészete, Meztelen művészet, Az ipari formatervezésről stb. Több tanulmány foglalkozik klasszikus mesterek életével, munkásságával (pl. Rubens, Thorma János, Brâncuši), de megjelentek műterem-látogatások alkalmával kortárs művészekkel készített interjúk is (pl. Forró Antallal, Veress Pállal). Külön értéket képviselnek azok a műkritikák, műelemzések melyek „Miért szépek…” sorozatcím alatt jelentek meg diáktársak tollából Sántha Ferenc (XI. C) grafikáiról, Mészáros János (XI. C) szobrairól, Bors Tamás (XII. C) fotóiról, Farkas László (XII. C) fémdomborításairól.

A Hajnal diáklap, kilenc lapszámában, több száz reprodukciót is közöl a diákok alkotásairól. Ezek címei felvillanthatják a változatos és beszédes tematikát: Székely ballada, Kalotaszegi táncos, Széki öreg, Tóth Árpád, Móricz Zsigmond, Golgota, Ifjúság, Mementó, Oidipusz, Magány, Viaskodás, Egy szombat este emléke, Requiem egy madárért, Napimádók, Sziszüphosz, Hajnali átváltozások, Madárember, Michelangelo, Télutó, Eső után, Átlátszó keret, A tenger szerelmese, Anya, Farkasok, Rabság, Remete, Emléke legyen áldott, Kiábrándulás, Pythia, Dante stb.

Említsük meg, hogy a Klubgaléria mellett, az intézet folyosóján továbbra is működött egy szerényebb kiállítótér, Kisgaléria néven. Ez egy tágasabb üvegvitrin volt, melynek anyagát rendszeresen cserélték, kortárs és dokumentációs kiállítások formájában, ilyen címek alatt: „Szilágyi Katalin ötvösmunkái”, vagy „150 éves rajzok a Normál Rajzodából” stb.

Végül tekintsük át az intézetben rendezett kiállítások sorát, az 1970-es évekkel kezdődően, 1987-ig, a Klubgaléria beszüntetéséig:

1969. december 15: „Az Ermitázs anyagából” reprók kiállítása a Művészeti Múzeum és az iskola képzőművészeti körének rendezésében, a II. emelet díszterem felőli részén.
1972: Az V–XII. osztály diákjainak kiállítása
1973: Mészáros János IX. C oszt. tanuló kiállítása (utóbb műépítész, Gödöllő)
1973: Sántha Ferenc IX. C oszt. tanuló kiállítása (műépítész, Svédország)
1973: A IX–XII. osztályok diákjainak közös tárlata
1973: Az V–VIII. osztályosok képzőművészeti körének kiállítása, a pionírszervezet megalakulásának 25. évfordulójára
1974: Görög Zoltán XII. C és Mészáros János XI. C oszt. tanulók kiállításai
1974: A IV. A oszt. képzőművészeti körének kiállítása, az utóbbi négy év legsikerültebb munkáiból
1974: „MDCCCL városunk múltja, jelene, jövője” témával. Az V. A oszt. 14 tanulójának kiállítása
1974: Fotókiállítás (Bors Tamás XII. C I. díj; Huszár László XII. C II. díj; Hoch Sándor, XI. C III. díj)
1975: Derzsi Zoltán és Szabó Zoltán IX. A oszt. tanulók közös kiállítása, az iskola I. és II. emeleti folyosóin. 40 kép és 4 szobor
1975: Elsősök képzőművészeti körének kiállítása. 50 akvarell
1975: Farkas László XII. C oszt. tanuló kiállítása (mérnök, Zilah)
1975: Mészáros János XI. C oszt. tanuló kiállítása
1976: Sántha Ferenc XII. C oszt. tanuló kiállítása
1976: Az I–VII. osztályos diákok 50 gyerekrajzának kiállítása
1977: „1877–1977”, az I. és II. tagozat tanulóinak kiállítása
1977: Szabó Zoltán XI. A oszt. tanuló kiállítása (mérnök, egyet. tanár, Magyarország)
1977: Derzsi Zoltán XI. A oszt. tanuló kiállítása
1977: „Gyermekszemmel hazai tájakon” az I–VII. osztályosok 42 tájképének kiállítása
1977: Ábrahám Sándor X. B oszt. tanuló kiállítása
1977: Bereczky Péter X. B oszt. tanuló kiállítása
1978: 46 arckép, az I–VII. osztályosok kiállítása
1978: Guttmann Szabolcs XI. A oszt. tanuló kiállítása (városi főépítész, Nagyszeben)
1979: Szilágyi Katalin XI. A oszt. tanuló kiállítása (tanár, Kolozsvár)
1979: Guttmann Szabolcs XI. A oszt. tanuló kiállítása: Golyók és karikák címmel
1979: „A 400 éves iskola, 1579– 1979”, 50 rajz az utolsó tíz év anyagából, gyűjteményes kiállítás
1979: „Végzett és végzős diákok egy csoportjának képzőművészeti kiállítása”. Kiállítók: Kádár T. Tibor (éretts. 1969, Képzőm. Főisk, tanár, Budapest); Heim András (éretts. 1964, Képzőm. Főisk., a Korunk grafikusa, Kolozsvár); András István (éretts. 1971, műépítész, Magyarország); Róbel Raul (éretts. 1972, Svédország); Guttmann Szabolcs; Sántha Ferenc; Szilágyi Katalin
1980: Guttmann Szabolcs XII. A oszt. tanuló kiállítása (a Klubgaléria megnyitó kiállítása)
1980: Szilágyi Katalin XII. A oszt. tanuló kiállítása
1980: Röser Ferenc ötvösmunkáinak kiállítása (szül. Kvár. 1918, autodidakta, 1985-től Németországban élt)
1980: „Műépítészetre készülünk”, XII. osztályosok kiállítása. Kiállítók: Guttmann Szabolcs, Máthé Zoltán (műépítész, Csíkszereda), Szőcs Katalin (műépítész, Marosvásárhely), Tövissi Zsolt (műépítész, Csíkszereda)
1980: Guttmann Szabolcs Aplikációk című kiállítása
1980: Elsősök képzőművészeti kiállítása. 33 gyerekrajz
1980: Heim András grafikáinak kiállítása
1981: 36 arckép, az V. osztályosok kiállítása
1981: Kósa-Huba Ferenc szobrászművész kiállítása
1982: „Gyermekek a békéért”, 40 gyerekrajz kiállítása
1982: Nagy Emese XI. B oszt. tanuló kiállítása (matematikus, Románia)
1983: Bardócz Lajos grafikusművész kiállítása
1983: Löwith Marc Egon szobrászművész kiállítása
1983: Kántor László XII. A oszt. tanuló fotókiállítása (tévéoperatőr, Magyarország)
1983: Balázs Péter festőművész kiállítása
1984: Kádár T. Tibor festőművész kiállítása
1984: Kádár Farkas Tibor festőművész kiállítása
1984: Guttmann Szabolcs műépítész kiállítása
1984: Takács Gábor grafikai kiállítása
1984: Darkó Zoltán XI. A oszt. tanuló linómetszeteinek kiállítása (műépítész, Budapest)
1984: Giurgiu Adrian régi fotók gyűjteményéből „Kolozsvár terei” fotókiállítás
1985: Vernes András olajfestményeiből „Torockó” kiállítás
1985: Cseh Gusztáv „Rézkarcok, rajzok” kiállítása
1985: Györkös Mányi Albert olajképeinek kiállítása Kalevala címmel
1986: Palkó Attila (az intézet aligazgatója) szervezésében néprajzi kiállítás
1986: Takács Gábor grafikai kiállítása
1986: Kántor László fotókiállítása
1986: Gyermekrajzok Tárlata
1986: „Öt év legszebb alkotásai a Klubgalériában” – a képzőművészeti kör visszatekintő kiállítása

*
Az 1989-es változás után a Klubgaléria helysége osztályterem lett. Nemrég a kazettás bútorzatra visszakerültek az üveges ajtók, a polcok, s újból olvasóteremmé vált. Zsoldos Álmos örökébe, az 1993/94-es tanévtől Bordy Margit lépett, 2000 szeptemberétől pedig e sorok írója folytatja a rajzkatedra irányítását. Zsoldos tanár urat azóta családja és néhány kollegája csendben elkísérte utolsó útján a Házsongárdi temetőbe. De alakja tovább él számos tanítványa emlékezetében, albumaiban, a Klubgaléria szellemiségében. A Báthory kitűnő diáksága ma is számos hazai és nemzetközi rajzversenyen nyer rangos díjakat, és reméli, hogy előbb-utóbb lesz egy új Klubgalériája is.

Orbán István
Művelődés 2007/4